Egy költői vénától jól becsípett bolha

önéletrajz-regényét nekem mondta tollba

Taníts meg Uram boldognak lenni,
Tiszta szívemből, könnyen szeretni.
Szállván virágra, miként a lepkék,
Könnyen cikázva, ahogy a fecskék.

Ha nem leszel,
meghalnak a tűzvirágok,
fényüket vesztik
az arany szavak,
magány pengéje
gyilkolja a perceket,
létem gondkígyói
fojtogatják a liliomokat!

Mit akar a nő - amelyik szép, az nem hű, amelyik hű, az nem szép
a nő a férfit akarja, a férfi pedig a nőt - várd meg, amíg ő maga teszi.

A nő olyan, mint a műfordítás: ........................ (G. B. Shaw)
Pályafutásom alatt egy kérdésre hiába kerestem a választ:........? (Sigmund Freud)

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,

Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Egy csendes nyári hajnalon
a széltől megszédülve
táncot járt a Balaton,
s azt súgta: mellém ülne

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Te, aki vágysz szép életet,
Megálmodsz egy új holnapot.
Lehet szebb napod s éjjeled,
S hidd el, hogy ezt meg is kapod.

Nézem a gyönyörű arcodat s megrémít a gondolat

Mi fájhat oly nagyon? Hogy csak a könnyed hull,

Szó nem hagyja el ajkad két kezem lágyan simogat,

Ne félj, nem vagy egyedül, várom hogy végre felderülj

"A varázslat előbb-utóbb rád talál, ha hagyod."
/Tony Wheeler/

Ajkamon érzem csókod édes ízét
Szívemben érzem, szerelmed hitét
Úgy tudnám csókolni érzéki ajkadat,
Lágy csókok közt, suttogni, szerelmes szavakat!

A legfőbb boldogság, a legkötőbb,
a legodaadóbb, istenítőbb,
az, amely úgy hív, hogy borzongsz bele,
az, amelyben két világ egy zene,
az, amelyben a szellem szárnyra kél,
az, amely már nem is szenvedély,

Lennék Napod, ha nappal lenne,
fényessé tenném hajnalod,
bíborral festeném este a felhőt,
hogy gyönyörködj, ha akarod.

Felhő lennék, ha őszidő lenne,
langy esőt sírnék, mert messze vagy,
aztán esőcsepp lennék, rád esnék,
s gördülve csókolnám arcodat.

Semmi ágán,  Egyedül, némán.

Lent a föld, fent az ég.

Menni kéne. Mozdulni végre,

De visszatart valami még.

Az igazi nőnek csak a szemét nézd,

és azt sem kívülről,hanem a lelke felől.

Hűs esthajnali
fényt a róna kap,
immár hajlani
kezd s borong a nap,
búm halk ajkai
hűs dalt zsonganak,

"Amikor az ember felszabadítja magát tudata
 béklyói alól, olyan lelki békére talál, 
 amely lehetővé teszi számára, hogy szeresse
 önmagát és az emberiséget."

Száraz bogáncsot üldözött az orkán
pókháló-fátylas, őszi dombon át,
s közben
halál-rapszódiákat orgonált.

Juhász Gyula: SONNET CONSOLANT

Ha suhog is már selyme a nagy estnek,
Ne haljon ki a dal az ereszalján:
Röppenjenek föl a szilaj, a harsány
Rapszódiák helyett ma halk szonettek.

József Attila: NAGY VÁROSOKRÓL BESZÉLT A MESSZI VÁNDOR

Nagy városokról beszélt a messzi vándor
Ott az emberek nem ismerik egymást
A katonák se hordanak puskát, hanem a nagy tereken muzsikálnak
Sokan gyűlnek oda, a gyerekeket magasra tartják, ugy hallgatják
Meghallgatják, aztán odahaza elmesélik, milyen szép volt
és azok is örülnek neki
A lányok ott is kinevetik a fiúkat, de azért szeretik őket

Csupa szerelem az életünk,
Élünk, remélünk, szeretünk, s feledünk.
Minden szerelem egy újabb remény,
Egy lehetőség arra, hogy boldog legyél.

REGGELI IMÁDSÁG

Lásd, felvázolta már a láthatárra

"Amikor a szeretet int felétek, kövessétek õt,
Jóllehet minden útja nehéz és meredek.
És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat,
Jóllehet a belsejében rejlõ kardok sebet ejthetnek rajtatok.

a hang... a hangot a csend szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha már vele száll, vele zeng
szíved...

Hol van az út, mit oly lázasan keresek?
Miért fedik el újra, és újra sötét fellegek?
S az égbe nyúló komor, zord hegyek,
miért rejtik titkon az ösvényeket?

Az élet felén túl vagyok már
emberi számítás szerint
de se jobb, se rosszabb másoknál
nem vagyok, s ha hitted, ne hidd.

A kősziklákat mindig irigyeltem,
Kik állnak büszkén, mozdulatlanul,
Állják a villámot, ha rájuk sújt,
S a harmat csöppjét, ha fejökre hull.
Számukra soha sincs "talán", se "hátha",
Mint dogmák állnak, oly konok-keményen,
Mint zord, erős és önhitt férfiak,

Néha ingerkedik velem a sátán,
S szól:
Minek szórod így, balgán szerteszét,
Mutatva úton-útfélen
Az álmaid, s mindent, mi benned szép?

Idézetek, versek boldogságról, hitről, szerelemről

amikor fáradt utam
Napot kísérve véget ér
párnámba rejtem
elgyötört arcomat
karjaim a semmit ölelik
csendben ringatom el
árva magamat és
...a neveddel alszom el

Egy kis virág is okozhat nagy zavart

Néhány ostoba szó szörnyű bajt

Valami elszorul legbelül

És úgy szorít, hogy az ember menekül

Mondd, miért nem felelsz,

mit vétettem neked?

Hallgatásod fáj,

mi ez a csöndes őrület?

A Föld neked forog. Az óceánok Neked áradnak és apadnak.

A madarak Neked énekelnek.

Minden gyönyörűség, amit látsz,

minden csoda, amit tapasztalsz, Érted, Neked van...

Ha itt vagy velem, szívem ragyog,
Minden percben boldog vagyok.
Te vagy életemben a legnagyobb kincs,
Hozzád hasonló a világon nincs!

Szerelmes vers

Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.