Az igényes nő randi előtt hat órával elkezd készülődni, mert ő mindig ad magára - ez nála belső késztetés -, és mert nem jelenhet meg akárhogy ilyen jelentős eseményen (jelentős: végre egy férfi, aki egy hullámhosszon van vele, kedves, jó beszélgetőpartner és yachtja van az Adrián). Fontos az első benyomás, mert mi van, ha a férfi beleszagol a hajába? Vagy neadjisten felhívja a lakására

A szépen alakuló, friss kapcsolatban a pasi, aki eddig gavallér volt és kiszámíthatóan viselkedett (= minden sms-re válaszolt, a félóránkénti Mit csinálsz éppen?-hívásokat birkatürelemmel fogadta), most egyszeriben nem elérhető: sms-re, hívásra nem reagál, és a wiw-re sem jelentkezett be előző nap 18 óra 47 perc óta.

Mi, nők sohasem vizelünk vagy húgyozunk, hanem csak pipilünk, legfeljebb pisikálunk. Shoppingolás közben minden esetben szerét ejtjük ennek – folyó ügyeket intézünk, ki kell mennünk, bepúderezzük az orrunkat – pszichés indíttatásból, mert feszült helyzetben gyakrabban kell pisálnunk csuriznunk.

Az introvertált típus nem nagyon szeret táncolni, nem is szokott, botlába van, nincs ritmusérzéke és amúgy is. Csak a barátok unszolására jött el, de már jó előre megmondta, hogy őő nem fog táncolni, mert nem akarja égetni magát.
Viszont a sarokba húzódva szívesen fotózza a bulit, vigyáz az italokra és a tánc hevében ledobott felsőkre.

Az ápolónő a kórházak fehér ruhás dominája. Ahol megjelenik, csattan az ostor, megfagy a levegő, és a betegek azt is kétségesnek érzik, hogy valaha kisüthet még a nap. Meggyőződése, hogy a páciensek direkt az ő bosszantására lesznek rosszul, ezáltal újabb és újabb megalázó és személyiségétől távol álló feladattal terhelve őt, hogy még véletlenül se tudjon a koleginákkal beszélgetni,

„Na, már kalimpál. Ez a nő eszi az életemet, mint a rozsda. Ennek mindig kell valami. Amivel integet, csak az tízezer. Azt’ mi az? Egy szar. Egy semmi.” (Oszi bátyám)............ Cintia reggel dolgozóba menet megveszi kedvenc lapját, a Cosmót (vagy Joy-t vagy Glamourt). Belelapoz, és az egyik cikk megragadja a figyelmét. „A te pasid is változatosságra vágyik!”

Hát nem tudok mit csinálni, nekem a halálom, ha valaki nem hozza ki magából a maximumot. Tudjátok, tipikusan azokról az emberekről beszélek, akik okés, jófejek meg arik, de igazándiból nagyon-nagyon elhanyagolják magukat. Na, szóval én arra tettem fel az életem, hogy jót tegyek. Utánaolvastam a Joyba’ meg a Sikkbe’, és láttam, hogy úgy is lehet, ahogy ott van. Akkor meg hogy a fenébe van még ennyi igénytelen ember?

A hétköznapok dívája világéletében színésznő akart lenni, csak a véletlenek - vagy netán a sors kegyetlensége? - folytán nem lett az. Ennek ellenére minden nap remél, óhajt, kíván, s valamiféle belső bizonyossággal érzi és tudja is, hogy egyszer majd befut.
De addig se bízza a véletlenre a dolgokat, és bár megkérdőjelezhetetlenül tudja magáról, hogy az ő belső kisugárzása már önmagában megér minimum egy Oscar-díjat,

Tizenhárom és hatvan év között fordulnak elő belőle példányok, de most összpontosítsuk figyelmünket az ifjabb korosztály képviselőire.

A cicalány csak affektálva bííír beszélni, és minden főnevet becézve használ, a kedvenc szórakozóhelye nevétől a wc-keféig bezárólag.

Én nem tudom, miért, de nagyon el van cseszerintve ez a világ. Egyszerűen nem lehet normális pasit találni. De tényleg képtelenség, mintha kiirtották volna őket a föld színéről. Elmesélem a kálváriámat, hát hogy okuljatok, meg hogy tudjátok, mire érdemes figyelni.

Az örök szingli nem tartja magát szinglinek, csak most épp nincs senkije. Épp sosincs senkije, valahogy mindig így jön ki a lépés. A kifejezésért viszont rettenetesen haragszik, mert valamiféle pejoratív élt érez ki a szóból, sőt, párkapcsolatban élő, beképzelt ismerőseire is,

Időtlen idők óta egyedül csinált mindent, mivel nagyapám nyugdíjazása napján elhatározta, hogy ő ugyan ebben az életben soha többé semmit nem csinál, kivéve a nagyon-nagyon gondos borotválkozást és Népszabadsággal az arcon történő alvást.

- Szép napot a hölgyeknek! Mit hozhatok?

- Jaj, nem is tudom. Azt hiszem, kivételesen valami alkoholos jólesne. Egy pohár vörösbort legyen szíves.
- Én ananász dzsúszt kérek. Lacival az volt a kedvencünk.
- Kávét cukor és tej nélkül.
- Egy bögre zöldteát kérnék szárított hibiszkusszal.
- Milyent csapolt sörötök van, apukám? Pilsner játszik? Na, akkor egy olyat hozzál, légy oly tündér gyerek, egyelőre egy korsóval!
- Én egy kevés barackos krémlikőrt innék, csak a gyerkőcök meg ne tudják, hihi!