Ó, ha tudnád, hogy fáj, mikor az ideál ledől. Amikor a nagylelkűség közelről kicsinyes lesz, önző, kényelmes, érzéketlen. Nem veszi észre kimerült arcomat, de a maga számára elvárja a nyugalmat, békét, soha nem találja, hogy mi bánt, mi fáj… hanem aztán vallat, hogy miért vagyok levert. És ha sírni találok…